A 19. században feltalált mechanikus metronóm rövid időtartamok pontos mérését teszi lehetővé. Az eszköz piramis alakú, egy ferde éllel, amelyre egy mozgatható inga került.
Azáltal, hogy rendszeres időközönként egyik oldalról a másikra mozog, lehetővé teszi a cselekvések gyakoriságának szabályozását és szinkronizálását anélkül, hogy elveszítené a ritmust. Leggyakrabban zenei területen használják ezt az eszközt: próbákon és koncertfellépéseken.
Az inga mellett a metronóm kialakítása tartalmaz egy skálát is, amely lehetővé teszi a mozgás kívánt frekvenciájának beállítását. Minél nagyobb súly nehezedik az ingára, annál kisebb a frekvencia, és fordítva. A mechanikus modellek manapság átadták helyét az elektronikus modelleknek, amelyeket gyakran beépített tunerrel adnak ki – a hangszerek szinkronizálására.
A metronóm története
A metronómot a 19. század elején találták fel. A szerző Dietrich Nikolaus Winkel amszterdami tudósé, de az eszköz gyakorlati alkalmazását Johann Nepomuk Mälzel szerelő és zongoraművész találta meg.
A Winkel metronóm továbbfejlesztése után megszervezte annak gyártását Hollandiában. A készülék fő célja akkoriban a zenei kompozíciók ütemének számolása volt. A híres zeneszerző, Ludwig van Beethoven széles körben ismertté tette ezt a találmányt Európában. Ő volt az első, aki a hangjegyekben a tempót MM betűjelekkel jelölte, utalva Mälzel metronómára. A jegyzetekben a rövidítést egy szám követte, például - MM30, amely percenként 30 ütemnek felelt meg.
A készüléket Gustav Wittner német vállalkozó 1895-ben helyezte tömeggyártásba. Ő szabadalmaztatta a találmányt, és először elindította a Mälzel-metrónóm klasszikus változatának gyártását, majd elkezdte javítani. A vállalkozóról elnevezett Wittner világszerte ismertté vált, és ma arról híres, hogy a legpontosabb, feltétlen minőségű metronómokat gyártja: mind szabványos mechanikus kivitelben, mind modern elektronikus kivitelben.
A metronómot kezdetben csak professzionális zenészek és zeneszerzők használták, de népszerűsége egyre nőtt más osztályok körében: 1923-ban Man Ray amerikai művész készítette el a készüléket az „Object to Destroy” szoborkompozíció elkészítéséhez. Ez egy metronóm volt, amelynek ingájára egy női szem fényképét rögzítették.
1957-ben Ray művét fényes nappal, nagyszámú szemtanú kíséretében ellopták a kiállítóteremből. Az emberrablók, akikről kiderült, hogy párizsi diákok, egy revolverlövéssel semmisítették meg. Ez nemcsak hogy nem okozott kárt a szerzőnek, hanem éppen ellenkezőleg, még nagyobb népszerűséget hozott. Jelentős biztosítást kapott a törött metronómra, és további 100 másolatot készített róla, mindegyiket "elpusztíthatatlan tárgynak" nevezték.
A metronóm történelmi jelentőségéről szólva érdemes megemlíteni az ostromlott Leningrádot is, ahol 1942-1944-ben a kikapcsolt rádiókommunikáció pótlására használták. Az eszköz segítségével a város lakosságát értesítették ágyúzásról, bombázásról.
A percenkénti 50 ütés a biztonságos környezetet, a 150 ütés/perc pedig az extrém veszélyes üzemmódot jelentette. Ezt később a „Leningrádi metronóm” című zeneműben Matusovsky verseire és Basner zenéjére írták le.
Metronómok típusai
A mechanikus metronómokat a 20. század végéig széles körben használták, mára azonban szinte teljesen felváltották őket az elektronikus modellek – még pontosabbak és könnyebben használhatók. Sőt, vezető gyártójuk a 19. század vége óta a civilizált világban ismert Wittner cég maradt.
Az elektronikus változat teljesen más megjelenést és kibővített funkciókat kínál. Ez most nem egy piramis ferde éllel és lengő ingával, hanem egy kompakt műanyag készülék gombokkal és elektronikus kijelzővel. Jellemzői a következők:
- Kompakt. Az elektronikus metronóm lapos, könnyű, és könnyen elfér zsebben, mappában vagy táblagépben.
- Széles tempóválaszték. A modern modelleknél ez 30 és 280 ütés/perc között mozog.
- Többcélú. Ha szükséges, az ütések szokásos hangja kattanással, csikorgással és egyéb hangokkal helyettesíthető.
- Ritmusminták mentésének lehetősége az eszköz memóriájába – későbbi újraalkotással és lejátszással.
- További beépített blokkok: tuner, hangvilla, felvevő, időzítő.
- Sötétben használható. Az információk egy háttérvilágítású képernyőn jeleníthetők meg, lehetővé téve az ütem beállítását bármilyen megvilágítás mellett.
Melzel és Wittner megirigyelték volna ezt a funkcionalitást, és aligha gondolhatták volna, hogy 100 évvel az első verziók létrehozása után elérhető lesz mechanikus metronómaik továbbfejlesztett változatain. Mindazonáltal tény, hogy a modern elektronikus metronómok minden tekintetben jelentősen felülmúlják a mechanikusokat.
