A mechanikus metronóm, amelyet a XIX. században találtak fel, pontosan méri a rövid időintervallumokat. Az eszköz piramis alakú, egyik oldalán ferde felülettel, amelyen egy mozgó ingalengő található.
Az ingalengő egyenletes időközönként lendül egyik oldalról a másikra, segítve a cselekvések gyakoriságának szabályozását és szinkronizálását, miközben a ritmust állandóan tartja. A metronómot leggyakrabban a zenei világban használják — próbákon és koncerteken.
A metronóm egy skálával is rendelkezik, amely lehetővé teszi a kívánt ütésszám (BPM — ütések percenként) beállítását. Minél magasabban helyezkedik el a súly az inga tengelyén, annál lassabb a tempó, és fordítva. Manapság a mechanikus modelleket szinte teljesen felváltották az elektronikus változatok, amelyek gyakran beépített hangológéppel (tuner) rendelkeznek, hogy segítsék a hangszerek hangolását.
A metronóm története
A metronóm a XIX. század elején született. A találmány Dietrich Nikolaus Winkel, amszterdami tudós nevéhez fűződik, azonban a gyakorlati felhasználását Johann Nepomuk Mälzel, mechanikus és zongoraművész fejlesztette ki.
Mälzel továbbfejlesztette Winkel metronómját, majd megkezdte annak gyártását Hollandiában. Akkoriban a metronóm fő feladata a zenei művek tempójának jelölése volt. Ludwig van Beethoven, a híres zeneszerző népszerűsítette a metronómot Európában. Ő volt az első, aki kottáiban a „MM” (Metronome de Mälzel) jelzést használta, amelyet egy szám követett, például: „MM30” — ami percenként 30 ütemet jelentett.
1895-ben Gustav Wittner német vállalkozó kezdte meg a metronómok sorozatgyártását. A szabadalom megszerzése után először a klasszikus Mälzel-modellt gyártotta, később továbbfejlesztett változatokat is készített. A nevét viselő Wittner cég világhírnévre tett szert, és ma is a legmagasabb minőségű mechanikus és elektronikus metronómok gyártójaként ismert.
Kezdetben a metronómot főként professzionális zenészek és zeneszerzők használták. 1923-ban azonban Man Ray amerikai művész is felhasználta a metronómot szobrászati alkotásában, amely a „Tárgy a megsemmisítéshez” („Object to Be Destroyed”) címet viselte. A szobor egy metronóm volt, amelynek ingájára egy női szem fényképe volt rögzítve.
1957-ben ezt az alkotást ellopták egy párizsi kiállításról, és revolverrel szétlőtték a közönség szeme láttára. Ez az esemény nemhogy ártott volna Man Ray hírnevének, hanem éppen növelte azt. Jelentős biztosítási összeget kapott a megsemmisült alkotásért, majd 100 másolatot készített belőle, amelyek a „Megsemmisíthetetlen tárgy” („Indestructible Object”) nevet kapták.
A metronóm történelmi szerepet is betöltött a leningrádi blokád (1942–1944) idején. Amikor a rádióadás megszűnt, a metronómot használták a légitámadások és ágyúzások jelzésére.
Amikor a metronóm 50 ütést per perc ütemben adott, az a biztonságos állapotot jelentette, míg 150 ütés per perc a súlyos veszélyre figyelmeztetett. E történelmi eseményt később egy zenei mű, a „Leningrádi metronóm” („Leningrad Metronome”) örökítette meg, amelynek szövegét Matuszovszkij, zenéjét pedig Baszner szerezte.
A metronóm típusai
A mechanikus metronómok a XX. század végéig széles körben használatosak voltak. Manapság azonban szinte teljesen felváltották őket az elektronikus változatok, amelyek pontosabbak és többfunkciósak. Ennek ellenére a Wittner cég, amely a XIX. század óta működik, továbbra is vezető szerepet játszik a metronómok piacán.
Az elektronikus metronómok kinézetükben és funkcióikban is különböznek a mechanikus elődeiktől. Már nem piramis alakúak ingaingával, hanem kompakt műanyag házzal, gombokkal és digitális kijelzővel rendelkeznek. A főbb jellemzőik a következők:
- Kompakt méret. Az elektronikus metronóm vékony, könnyű, és egyszerűen elfér zsebben, mappában vagy táskában.
- Széles tempótartomány. A modern modellek 30 és 280 ütés per perc közötti tempót kínálnak.
- Többfunkciós hangzás. Az alapértelmezett kattogás helyett sípolás vagy más hangok választhatók.
- Ritmusminták tárolása. Az eszköz képes elmenteni és visszajátszani a felhasználó által beállított ritmusokat.
- Extra funkciók: beépített hangológép (tuner), hangvilla (pitch pipe), hangrögzítő és időzítő.
- Használat sötétben. A háttérvilágítású kijelző lehetővé teszi a tempó beállítását gyenge fényviszonyok között is.
Ha Mälzel és Wittner ma látnák a modern elektronikus metronómokat, bizonyára lenyűgözné őket a fejlődés. A mai modellek szinte minden szempontból felülmúlják a mechanikus változatokat – egyetlen kivétellel: áramforrást igényelnek. A mechanikus metronómok ezzel szemben rugós szerkezettel működnek, és nem igényelnek elektromos energiát.
Weboldalunkon elérhető metronóm kompatibilis minden böngészővel és operációs rendszerrel. A program egyszerűen elindítható, és kiváló eszköz mindazok számára, akik pontosan szeretnék tartani a ritmust.